Autók történelme: Ford Mustang II

Amikor a kis japán autók 1970-ben erőteljesen megjelentek az Egyesült Államokban, Lee Iacocca nem ringatta magát a Mustang első generációjának sikerében, hanem megbízta mérnökeit egy olyan kompakt sportautó megtervezésével, amely fel tudta venni a versenyt a japánokkal. Talán előre látva az olajválságot, amely három évvel később bekövetkezett.

Így kezdődött a Ford Mustang II pályafutása, az ponycar második, kevésbé ismert generációja, amely 1974-ben került forgalomba, és amely gyorsan népszerűvé vált annak ellenére, hogy a hírhedten rossz Ford Pinto alapjaira épült. Az első felhasznált motorok messze nem voltak olyanok, mint a Mustang Boss 351 vagy a 302. Most már csak egy 2,3 literes és a 2,8 literes „Cologne” V6 közül lehetett választani.

1975-re az olaj ismét a világhatalmak és a nagy olajtársaságok kezébe került, így a kis motorokra való támaszkodásnak már nem volt értelme. Ford úgy döntött, hogy a Mustang II-t a V8 302 motorral látja el, amelyet attól kezdve „az 5.0”-nak neveztek. Kezdetben ez a V8 opcionális volt, és kétfúvókás karburátorra korlátozódott.

Bár az ezt követő években, egészen 1979-es gyártásuk végéig az eladások jók voltak, a motorok teljesítménye egyre csökkent az új, katalizátorokra vonatkozó jogszabályok miatt. Különleges modellek kerültek piacra, például a King Cobra, vagy a Ghía által készített (nagyon bírált) változat, amelyek nem tudták teljesíteni az amerikai közönség elvárásait.

Még ma is, a Mustang II a rajongók által egyszerre gyűlölt és szeretett autó marad. Detroit félreértett autója, amely nem érte el az eredeti ponycar hírnevét, és amely végül nem tudott szembeszállni a japán autók egyre növekvő hullámával, amely végül kiszorította a kis Mustangot.

Forrás és kép | Mustang II Network