Nyomatékváltó: mi ez és hogyan működik?

Miután már bemutattuk a piacon megtalálható főbb váltótípusokat és azok jellemzőit, folytatjuk az egyik olyan elemmel, amely ezekben megtalálható és nagyon fontos szerepet tölt be: a nyomatékváltóval. Ehhez elmagyarázzuk, mi ez, és milyen szerepe van egy automata váltóban.

A nyomatékváltó egy hidrodinamikus áttétel, amely kiegészítésként kapcsolódik az automata váltóhoz. Ezt a mechanikus elemet a Hermann Föttinger német mérnök találta fel, és 1905-ben szabadalmaztatta. Először a hajóépítésben alkalmazták, de természetesen más ágazatok is átvették, például a repülést, az ipari gépeket, a vasutat és az autóipart. Az autóiparban, amely most a témánk, a 30-as évek elején vezették be, amikor a coventryi székhelyű angol cég, a Daimler Motor Company autóbuszai és nehézgépei is használták.

Ahogy látjátok, ez nem kifejezetten modern alkatrész, és az évek során bőven volt ideje a működése tökéletesítésének, de ez nem jelenti azt, hogy alkatrészei és működése ne változott volna. A nyomatékváltó egy mechanikus alkatrész, amelyet az automata váltókban használnak, hogy helyettesítsen egy olyan alkatrészt, amely ezekben a váltókban nincs jelen: a tengelykapcsolót. Így a váltó és a motor közötti kapcsolatot teremti meg, és ezáltal a motor nyomatékának átvitelét a váltóhoz biztosítja. A nyomatékváltó a következő elemekből áll, amelyek működését lehetővé teszik, és mindegyiknek nagyon fontos a szerepe:

• A nyomatékváltó háza vagy szivattyúja: Ez az elem a motorral együtt forog, így működése attól a pillanattól kezdődik, amikor a motort beindítjuk. A szivattyú, más néven a nyomatékváltó háza, lapátokból áll, amelyek centrifugális erőt hoznak létre, és a benne lévő olajat a turbina felé lökik.

• Turbina: A szivattyú által kilökött olaj a turbinát alkotó görbült lapátoknak ütközik, ami lehetővé teszi a jármű mozgását, mivel a turbina közvetlenül a hajtásláncra van kötve. A turbina lapátjai a szivattyú olajat a forgásukkal ellentétes irányban kapják, ezért szükséges, hogy az olaj iránya megváltozzon, és amikor visszatér a szivattyúhoz, vissza kell térnie eredeti forgásirányába, hogy ne legyen túlzott teljesítményveszteség.
• Állórész: Az állórész az a elem, amely az olajat ismét a szivattyúhoz vezeti, az áramlás irányát megváltoztatva, mivel olyan csapággyal van felszerelve, amely csak egy irányban engedi forogni. Így az olaj a szivattyúba érkezés előtt megváltoztatja forgásirányát, ami növeli a nyomatékváltó hatékonyságát.

• Áthidaló tengelykapcsoló: Ez az elem a modern automata váltók gyakori része, amely a jármű vezérlőegysége által vezérelve, szükség szerint hidalja át a nyomatékváltót. Ennek oka, hogy a tengelykapcsolós fázisban, amikor a motor nyomatékának aránya 1:1, a nyomatékváltó veszteséggel működik, ami nagy teljesítményű motoroknál akár a 95%-ot is elérheti, miközben az erő átvitelénél soha nem lehet túllépni a 3%-os csúszást. A szivattyúhoz kapcsolódik, és amikor a motor nyomatéka megjelenik, az olaj rányomja, így merev, csúszásmentes hajtás jön létre, hasonlóan a normál tengelykapcsolóhoz.