Alfa Romeo Tonale Edizione Speciale teszt: vegyes érzések

Kipróbáltuk a pillanat egyik legtöbbet emlegetett kompakt SUV-ját, a megjelenése, a származása miatt, és azért is, mert előszobája azoknak a márkatörténeti modelleknek, amelyek a vezető sztárigazolás, a dizájnrészleg élére érkezett spanyol Alejandro Mesonero-Romanos irányítása alatt születnek majd: az Alfa Romeo Tonale-t. Pontosabban az Edizione Speciale változatot, 1.5-ös, 160 CV-s motorral. De vajon “hangolt” ez a vonzó olasz crossover?

Szerencsém volt még előszériás állapotban látni Torinóban, amikor Észak-Olaszországban jártam a Stellantis más modelljeit tesztelni. Ott, a csoport egyik parkolójában, ideiglenes rendszámmal és még némi álcázással az első benyomás kevésbé volt hízelgő, mint vártam: kisebb és kevésbé látványos SUV, mint az Alfa Romeo Stelvio, sötét, matt színben, amely valószínűleg nem végleges, és semmilyen országban, semmilyen katalógusban nem szerepelne… De a “tekintete” nagyon ígéretes volt.

Most jön a tesztelés ennek az Alfa Romeo Tonale Edizione Speciale-nak, amely a gyönyörű Misano-kékben fogad, és már sokkal csiszoltabbnak (és kifinomultabbnak) tűnik a vártnál. Első ránézésre ez a változat az előnyös sportos részleteivel tűnik ki, például a fényes fekete hűtőrácson, a rácsokon, az ajtókeretek, a kerékjárati ívek és az oldalküszöbök díszléceinél, a tükröknél (olasz zászlóval együtt)… És persze az erre a felszereltségre jellemző, szürke betétes, ötküllős, soklebenyes könnyűfém keréktárcsák is, amelyek mögül kilátszanak a piros Brembo féknyergek, és amelyek az összhatást is erősítik: 20″-os, alacsony profilú gumikat fognak közre, és állítólag lejjebb vitt futóműre vannak szerelve.

Mert ez egy kompakt crossover a sok közül, amely a piacon divatos, rendben. De hogyan akar elcsábítani ilyen széles lehetséges közönséget? Úgy, hogy hű marad a “scudetto” mögötti márka értékeihez: centiméterenként egyre több érzéssel.

Nagyon “Alfás” vezetőhely

Ezért a fedélzeten érdemes megfigyelni, milyen jól elrendezett minden, és olyan elemek is megtalálhatók, amelyek ma és holnap sem hiányozhatnak egyetlen rangos Alfa Romeo-ból sem; ezek hatalmas tervezői erőfeszítés eredményeként kerültek ide, hogy összehangolják a gyártó több mint 100 éves hagyományát a legújabb technológiákkal a kapcsolódás, a biztonság, a kényelem és, miért ne, az esztétika terén.

Így az ember gyorsan elhelyezkedik a szép, gondosan kidolgozott bőrülésekben (a fejtámlákon a logóval), és azonnal észreveszi a funkcionális és elegáns, mégis ergonomikus dizájnt, bárhová néz: jó minőségű, pontosan illesztett anyagok, a vizuális élvezetnek tett engedmények (például a műszerfalon végigfutó, LED-technológiával megvilágított rácsozat, a karosszériához illő színekben), a jellegzetes kerek, fémes betétes oldalsó szellőzőrácsok – akárcsak a pedáloknál – és a két “ágyúcső”, amely az óráakat öleli körül.

Ezek teljesen digitálisak, de számlapokat, mutatókat és még “forgó” kilométerszámlálót is utánoznak, mint az analógoknál! További részletek az érzékek örömére: többfunkciós bőrkormány a motorindító-leállító gombbal – amihez az első alkalmakkor, amikor sietve indulsz otthonról, hozzá kell szokni – és alumínium váltófülek.

Dinamikus viselkedés… de nem annyira

Ideje beindítani ezt a hajtásláncot, a márka első hibridjét, amely ennyi érzéki élmény után indokolja a szélvédőn lévő ECO címkét, és némileg a valósághoz és a célközönséghez kapcsol: valakihez, aki szép, kicsit magasabb, kissé különleges SUV-ot keres egy karakteres, hagyományokkal és múlttal rendelkező márkától, a kényeztető extrákon nem spórolva… de kis méretekkel, némi belső térrel, mérsékelt fogyasztással és azzal a lehetőséggel, hogy a közlekedési korlátozások miatti aggodalom nélkül behajthasson a városközpontba, és inkább a mindennapokra, mint a hosszú utakra szánva.

Ez egy hibridizált hőerőgép (HEV), amely nem tartozik az enyhe hibridek, a Mild Hybrid Electric Vehicle (MHEV) közé, mert négy hengere, 1469 cm³ lökettérfogattal és 160 CV teljesítménnyel, egy 0,8 kWh-s akkumulátorra támaszkodik – mindössze 20 CV többlettel –, amelynek elektromos rendszere lehetővé teszi, hogy a kerekeket közvetlenül hajtsa (igaz, csak néhány kilométeren át, nagyon meghatározott körülmények között, és azonnal “behívva” a benzinmotort).

Így, már a garázstól mosollyal az arcomon, és még indulás előtt “sok nyakat megforgatva” egészen másként vágok neki egy átlagos hétfőnek. A vezetési pozíció, a jó kilátás és a 4,5 méteres hossz sokat segít a mindennapi forgalomban való eligazodásban.

Igaz, hogy a vékony gumioldal és a futómű korábban említett merevsége itt rontja a kényelmet – és az anyagok épségét –, ha kátyúkon, fekvőrendőrökön, bukkanókon megyünk át… Nem is az az autó, amellyel érdemes lenne egy kórház melletti tipikus földes placcon parkolni, sem pedig túl nyugodtan menni egy burkolatlan úton, akár egy lakóparkban is, mivel kisebb a hasmagassága, mint a normál Tonalénak, és ilyenek a “lábbelijének” jellemzői.

Ugyanakkor a sportosabb beállítása jól jön, amikor mellékutakon gyorsabban haladunk, mert a bólintás sokkal kisebb, mint az ilyen crossoverek esetében megszokott. Ám hamar át kell állítani a középkonzolon lévő forgatógombot a Dynamic vezetési mód D állására (van még Normal és A, azaz All-Weather), hogy a reakciók teljesen javuljanak.

Ez jó dolog, mert azonnal érezhető… és “nem annyira jó”, mert, ahogy a Fiat-csoport (most már Stellantis) járműveivel is történik, mióta több mint tíz éve beépítették ezt a választót, a másik két módban, miután megszoktad a D-t, kicsit “szűkösnek” tűnik a vezetés.

Különösen egy olyan tesztautónál, amely nem dicsekedhet túl nagy teljesítménnyel: az egység által leadott 160 CV és 240 Nm maximális nyomaték kissé kevésnek bizonyul, ha közepesen dinamikus viselkedést követelsz. Valóban, érezhetően jobb, mint a 130 CV-s benzines változat, és – ami ma a városi használatnál rendkívül fontos – C helyett ECO címkét kap, bár egy kicsivel nagyobb lendületet vártunk.

De ez a kanyarokban megmutatkozó agilitás – mert megvan – végül feloldódik egy inkább a kényelemre szabott koncepcióban, amely nyugodt, kellemes utazásokra való, nem sportos élményekre. Sőt, a kétkuplungos hétsebességes váltó sem mutat annyit, amennyit kellene, ennek a szerény lendületnek köszönhetően, és mert nem hagyja túlságosan “játszani” a fokozatokkal (azonnal visszakapcsol, ha “észreveszi”, hogy kihajtod a fordulatszámot). Kár, mert a tervezők megvették a fáradságot, hogy beépítsenek fix, hatalmas, szép, rendkívül kellemes fémes tapintású váltófüleket… amelyek mégsem adnak közvetlen viselkedést, és még kevésbé azt az érzést, hogy valóban te irányítod a fokozatok kapcsolását.

Élet a fedélzeten

A kilométerek múlásával, mindenféle helyzetben és különböző utasokkal érdemes még egyszer körülnézni az utastérben. Az első sorban nagyon jó az utazás, és az ergonómia határozottan jó. A hátránya, hogy mivel “az Alfa Romeo-k abban különböznek a többitől, hogy kerekes tabletek” (a mantra, amit Olaszországból folyton ismételnek nekünk), a multimédiás kijelző megfelel és nem kicsi (12,3 hüvelyk), de kevés információt tartalmaz, akárcsak a szellőzők alatti fizikai gombsor, amelyet kicsit nehéz azonosítani, és nem használja ki jól a rendelkezésre álló szabad helyet.

Egyébként az infotainment élménye javul a korábban említett digitális kijelzővel – a komplett, sportos többfunkciós kormány mögött (amelyen fontos és jól megoldott asszisztenseket is lehet kezelni, például a nem szándékos sávváltás figyelmeztetőjét) –, a két méretű USB-csatlakozókkal elöl és hátul… és mindazzal, amit manapság egy autótól a kapcsolódás terén elvárunk, az Apple CarPlay és az Android Auto támogatásával.

A hátsó sorban viszont az ülések párnázása kényelmes, de a belső tér három személynek jóval korlátozottabb, főleg magasságban, így a magasabb felnőttek érezni fogják. Világos, hogy a dizájnerek inkább a csomagtartónak (500 l) adtak minél több helyet, ami kiemeli a szegmensében, ha a cél az, hogy hátul két-három gyerek (vagy alacsony termetű felnőtt) utazzon.

Összességében tehát az Alfa Romeo Tonale egy crossover, amely megfogja a szemet, és többletet ad ahhoz, amit az ilyen járművektől elvárunk: kompakt méretű autó, amely praktikus, kényelmes és funkcionális akar lenni… de nem kíván lemondani a DNS-éről, sem a szépségről és sportosságról, amit ez jelent, több “sport” csillanással – összhangban a kifinomultsággal, a kiváló minőségű kidolgozással és az ízléssel – mint valóban “racing” viselkedéssel.

És ezért nem éppen egy diszkont SUV: az alap Alfa Romeo Tonale ára 37 032 euróról indul, ez az Edizione Speciale pedig 41 000 euró körül kezdődött. Most a teszt HEV hajtásláncát (TI, HEV, 160 CV) már 44 000 euróról elérheted, de a különleges kiadáshoz a spanyol piacon csak PHEV plug-in hibrid hajtással rendelhető (51 000 euróról). Még egy ok arra, hogy amíg ezt a dögös és vonzó Alfa Romeo-t teszteltük, “vegyes érzéseink” voltak… de a végső mérlegen ezek kétségkívül sokkal inkább pozitívak voltak, mint negatívak.

Ennek az autónak a műszaki adatlapja

CrossoverAlfa Romeo Tonale14 változat · 40,150 €-tól