Vélemény és teszt: Mitsubishi Montero 3.2 DI-D 200 LE Aut, nagyapa tapasztalata

A SUV-ok divatban vannak, ezt senki sem vitathatja, annyira, hogy minden márkánál legalább egy SUV szerepel a modellkínálatban. A valódi terepjárók viszont fokozatosan eltűntek a piacról: még olyan márkák is, amelyeket mindig is egy-két tiszta 4×4 modell jellemzett, engedtek a SUV-divatnak, hiszen végül olyan termékeket kell kínálni, amelyeket a vásárlók keresnek, így a 4×4-ek egy nagyon szűk szegmensbe szorultak vissza.

A 4×4-es rajongók szerencséjére (akik közé magam is tartozom) még mindig akadnak olyan, nagy múltú terepjáró-márkák, amelyek a tiszta, aszfalton kívülre készült és oda szánt modellek mellett tették le a voksukat. Ilyen a Mitsubishi Montero is, amelyet ezúttal teszteltünk, konkrétan a 200 LE-s, automata 3.2 DI-D változatot.

Külső kialakítás: 4×4-es magasság, XL-méretű monovolumen-jelleg

A Montero külsőre robusztus autó, impozáns megjelenésű, mind mérete (4,9 méter), mind négyzetes formavilága és nagy méretei miatt. Elöl az utóbbi években alig változott, kiemelkednek a poligonális kialakítású, xenon technológiájú fényszórók, amelyek alsó részén LED nappali menetfények találhatók. Az első lökhárító és az alsó védelem emlékeztet arra, hogy igazi 4×4-essel van dolgunk.

Oldalról az egyenes vonalak a főszereplők, az ablakkerettől az ajtók oldalsó díszlécéig. Az oldallépcső valamelyest csökkenti a magasságot, de praktikus a beszálláshoz. Szembetűnőek a terepes használatra szánt profilú, 265/60 R18-as méretű felnik is.

Hátul elsőként a pótkerék tűnik fel, ez az egyik kevés túlélő, amely a hátsó ajtón lógó pótkereket megtartotta, ami egyfajta bravúr a mai SUV- és pseudoSUV-piacon. A csomagtartóajtó oldalra nyílik, ezért parkoláskor figyelni kell a távolságokra egy garázsban, és nem szabad túl közel állni a falhoz, különben nem tudjuk kinyitni az ajtót. Viszont a nagy nyílásnak köszönhetően bármilyen tárgyat nagyon kényelmesen be lehet rakodni.

Végül a külső kialakításnál nem feledkezhetünk meg a napfénytetőről, amely nem panorámatető, mert nem fedi le az egész tetőt, de nagy méretű, és sok fényt enged a belső térbe.

Belső kialakítás: hét személyre elegendő tér, az évek során alig változó formavilággal

Amikor sikerül felmásznunk a belsejébe, ami főleg idősebb embereknek nehéz a magasság miatt, rendkívül tágas belső teret és évek óta alig változó, ismerős elemeket találunk, például a fedélzeti számítógép képernyője is szinte egzotikus a Monterón, a vintage hangulat miatt.

A műszerfal egyenes vonalú (akárcsak az egész belső tér), a gombok és a vonalvezetés meglehetősen egyszerű. Az összkép megfelelő, a műszerfal nagy része puha műanyagból készült, bár vannak olyan részek, ahol nem lenne szabad puha műanyagot használni, különösen ilyen áron (például az ezüst díszlécek).

A vezetési pozíció nagyon magas, az érzés olyan, mintha nagy méretű autó (vagy furgon) volna alatt ülnénk, de az elülső és oldalsó kilátás jó (köszönhetően a hatalmas visszapillantó tükröknek). Az ülés talán nem túl ergonomikus – elektromos állítása van –, és az oldaltámasz is gyenge, de így is viszonylag kényelmes autó hosszabb utakon. Másik fejlesztendő pont, hogy a kormány csak magasságban, mélységben nem állítható.

A hátsó üléseken bőven elég hely van a lábnak és a fejnek, sőt három utas számára is kényelmesek. A támlák dőlésszöge állítható, és saját klímavezérlőjük van, oldalsó légkifúvókkal.

A harmadik üléssor fölött a pad szélessége (amely a csomagtartó padlója alatt rejtőzik) figyelemre méltó, bár túl alacsonyan van, ami csökkenti az ülés kényelmét. A beszállás sem egyszerű, de felnőtteket is elvisz, ha szükséges.

Összességében a Mitsubishi Montero belső tere nagyon tágas és kényelmes, az általános minőség több mint megfelelő, az illesztések is rendben vannak, főleg egy olyan autóban, amely a személyautóknál igényesebb úthasználatnak van kitéve.

A tárolórekeszek közül különösebben nem tűnik ki semmi, kivéve a hatalmas központi rekeszt és a főtartó kesztyűtartót; a többi kesztyűtartó kicsi, a hátsó ajtókban pedig nincs is. Az autóban sincs sok hely a tárgyaink elhelyezésére, vagy ami van, az kicsi (például a középkonzolon lévő).

A csomagtartó hatalmas, bőven elég ahhoz, hogy gyakorlatilag mindent bepakoljunk. Öt üléssel 663 literes a térfogata, ami hét üléssel 215 literre csökken, de ez így is több, mint amennyit egyes városi autók kínálnak.

Motor és teljesítmény: 3,2 liter, 200 LE és sok karakter

A Montero motorháztető alatt egy 3,2 literes, négyhengeres, 200 LE-s hajtómű lakik, ezekből az adatokból már sejthető a 4×4 húzóereje. Ez nem sportos motor abban az értelemben, hogy gyorsan menne vagy hirtelen gyorsulna, 200 LE tiszta lendület, amely 2,5 tonnát mozgat, és terepen irigylésre méltó könnyedséggel hajtja a Monterót.

Valójában 0-ról 100 km/h-ra 11 másodperc alatt gyorsul, de 441 Nm-es nyomatéka a húzásban érezhető, és országúton vagy autópályán is könnyedén mozog. A motorhoz öt fokozatú automata váltó tartozik (folyadékcsatolós nyomatékváltó), ami nehéz terepen jó választás, de öt fokozat kevés ahhoz, hogy autópályán vagy országúton jó fogyasztást érjünk el. Van szekvenciális üzemmódja, és a váltó fékező hatása is jó.

A motor nem a finomságáról híres, éppen ellenkezőleg, de ez is része a terepjáró különleges báját: mindig hallani a turbó működését, ami robusztus karaktert ad az autónak.

Menetdinamika

A menetdinamikán belül kiemelkedik az autó kiváló kényelme minden típusú úton, akár országúton, akár autópályán. Az utak egyenetlenségeit azonban a terepre tervezett, puha felfüggesztés csillapítja, ami kanyarokban és nagy sebességnél érezhető, ahol elkerülhetetlenül előre kell gondolkodnunk az út adottságaihoz.

Méretei és súlya sem segítik a rugalmasságot: valójában kanyarokban erősen érezhető a tehetetlenség, de ez érthető, ha figyelembe vesszük, mire készült. Ezzel együtt autópályán vagy országúton viszonylag kényelmes autó, jó belső komfortot nyújt, és sok kilométert tesz meg könnyedén (sajnos a fogyasztása nem éppen alacsony). Városban talán itt a legkevésbé ideális a környezete: méretei, a kis manőverezőképessége és a fogyasztása miatt, bár jó a kormányszöge, ami bizonyos fokú könnyedséget ad a manőverezéshez szűk helyeken.

A kormány nagy kormányzási tartománya és rendkívüli keménysége emelhető ki, bár szervokormányos, ezt nem lehet érezni rajta. A fékrendszer tökéletesen látja el a feladatát, és határozottan megállítja ezt a közel 2,5 tonnás 4×4-et.

Terepes viselkedés

A Montero létezésének fő oka, hogy kivihessük az aszfaltról, országúton tágas és kényelmes autó, de nem erre tervezték; viszont amikor úgy döntünk, hogy letérünk az aszfaltról, nem számít, milyen állapotú utat választunk, nem egy SUV volánjánál ülünk, hanem egy igazi 4×4-en.

A teszteléshez az egyik legnehezebb terepjáró-próbát választottuk: minden évben részt veszünk a portugál ralin, ahol nagyon nehéz utakon érjük el a különböző szakaszokat, és olyan helyeken, ahová csak a legképesebb 4×4-esek jutnak fel. Mielőtt belekezdenék, inkább beszélnék a Monterón rejlő fegyvertárról. Első ránézésre a hatalmas szabad talajmagasság tűnik fel (amelyet kissé csökkent az oldallépcső, de így is meghaladja azt, amit egy SUV nyújthat), ha kijjebb tekintünk, a gumiabroncsok is feltűnnek, hatalmas profilúak és kifejezetten az aszfalton kívüli használatra készültek.

Mechanikailag a Montero az egyik kevés olyan autó, amely még rendelkezik reduktorral, a váltó melletti karral több üzemmód közül választhatunk: 2H, 4H, 4HLc, 4LLc. Az első a hátsókerék-hajtás (ami a legtöbb úthoz és szakaszhoz elég), a második az állandó összkerékhajtás, a következő már a középső differenciálzár bekapcsolását is magában foglalja, végül a reduktor a középső differenciálzár bekapcsolt állapotával. Ha ez sem elég, egy gombbal a hátsó differenciálzárat is bekapcsolhatjuk a legbonyolultabb helyzetekre.

Miután megismerkedtünk a reduktorral és a hajtási módokkal, nekiindulunk az első próbaszakasznak. Egy kőtől hemzsegő pálya, sok árokkal, ahová egy korábbi versenyző kövekkel próbálta feltölteni az árkot, hogy átjusson az autójával; szerencsére a Montero erre nem szorul, a hajtás bekapcsolása nélkül is átgördül a pályán.

A második napon a “Fafe-ugrató” híres szakaszának megközelítésénél már bonyolultabb a helyzet: az előttünk haladó, extrém módon terepre felkészített 4×4-esek szétrombolták a földes, trialos pályát, folyamatos tapadásváltásokkal és olyan árkokkal, amelybe az autó egész kereke belemegy. Bekapcsoljuk a 4HLc üzemmódot, és lassan haladunk az ideális első fokozatban a terepre, a Montero csavarodik, de biztosan, habozás nélkül halad előre, és sehol nem kerül veszélybe semmilyen alkatrésze, nemhogy a hajtása.

Amikor újra végigmegyünk ugyanazon az úton, a pálya még rosszabb, így teljesen letérünk róla, és egy nehéz lejtőn haladunk lefelé, ahol a nagyon száraz föld miatt alig tudunk fékezni, de a Montero újra teljes biztonsággal halad, és soha nem kerül veszélyes vagy kockázatos helyzetbe, ami meglepő. A független felfüggesztés (deformálódó paralelogramma mindkét tengelyen) ellátja a feladatát panasz nélkül, és percek alatt elérjük a szakasz végét.

Összességében a próba végén eszembe jut az a szlogen: “Ahová egy Montero eljut, oda senki más nem jut el“, amely ma valódi igazsággá válik, hiszen az igazi terepjárók lassan eltűnnek a piacról, és SUV-ok váltják fel őket.

Fogyasztás

A fogyasztás nem a Montero legerősebb tulajdonsága, mivel méretei, súlya, valamint az öt fokozatú automata váltója olyan fogyasztási értékeket eredményez, amelyek magasabbak, mint hasonló versenytársaiké. Autópályán a legalacsonyabb fogyasztás, amit elértünk, 10,9 liter volt 100 km-enként, ehhez nagyon óvatosan kellett használni a gázt. Országúton viszont a szokásos érték 11 és 12 liter között mozog 100 km-enként. Városban ez az érték 16 literre emelkedik 100 km-enként, és ugyanez igaz, ha hosszabb ideig aszfaltozatlan utakon közlekedünk, bár ez utóbbi érthetőbb.

Felszereltség

A Montero felszereltsége annyira teljes, mint amennyire elavult, mivel nélkülözi azokat az asszisztenseket, amelyek manapság divatosak az új modelleknél. Két felszereltségi szinten érhető el: Spirit és Kaiteki; az előbbi a munkás közönségre irányul, az utóbbi teljesebb. Az új változat egyik újdonsága az érintőképernyős szórakoztató rendszer és az okostelefon-csatlakoztathatóság.

A felszereltség kiemelkedő részei a xenon fényszórók jó megvilágítása vagy a Rockford Fosgate hangrendszer minősége (860 W és 12 hangszóró). Negatívumként viszont hiányoznak a parkolásérzékelők (elöl és hátul is), mivel a hátsó kamera nem elegendő.

Személyes vélemény és ár

A három ajtós Montero kezdőára 36 725 euró, míg az öt ajtós, legteljesebb felszereltségű tesztautónk ára 48 525 euró. Tekintettel arra, hogy már évek óta a piacon van, és egyes felszereltségi elemek hiányoznak más járművekhez képest, nem mondható olcsó autónak; képességei kétségtelenek, de a mi példányunk közel 50 000 eurós ára túl magas.

A személyes véleményem a Mitsubishi Monteróról nagyon pozitív, eltekintve néhány olyan részlettől, amely nem győz meg. Ha igazi 4×4-et keresel, kevés a választék, és a Montero képességeit, méretét és terét tekintve kiváló választás. Ellene szól viszont a magas üzemanyag-fogyasztás és az, hogy a végső ár valamivel kedvezőbb lehetne.