Autók történelme: Simca 1000

A történelmi autókkal foglalkozó „Coches con Historia” rovatban részletesebben is elkezdtük bemutatni az autótörténelem legismertebb járműveit Spanyolországban. Az 4-4 modellel kezdtük, most pedig egy másik modell történetét szeretnénk bemutatni, amelyet hazánkban nagyon jól ismertek: a Simca 1000.

A Simca a Société Industrielle de Mecanique et de Carosserie Automobile (Autóipari Gépgyártó és Karosszériagyártó Ipari Társaság) rövidítése, és bár a név tipikusan francia cégre utal, a valóságban egy olasz alapította. Alapítója Henri Téodore Pigozzi volt, egy kereskedő, aki autókat importált Franciaországba. 1935-ben kezdte tevékenységét, olcsó autókat gyártva a márka licence alapján, ezek közül került ki a Topolino.

1958-ban a Simca csúcsformában volt a Dauphine modellel, Pigozzi pedig olyan modell tervezésébe kezdett, amely a francia termékkel versenyezne. Akkoriban senkit sem érdekelt a személyautók fogyasztása vagy aerodinamikája, így a „szögletes” autó volt a divat csúcsa. Ezt tudva a Simca mérnökei két éves tervezőmunkába kezdtek egy hátsó motoros személyautó koncepciójával. Az új autó tervezését Mario Revelli kapta, és 1961-ben a párizsi autószalonon mutatták be.

Az eredmény az első Simca 1000 lett, egy négyajtós személyautó, amely technológiailag az akkori korszak autóit követte: dobfékekkel, Gemmer-típusú kormánnyal (csigás-görgős), 218,44 cm-es tengelytávval, 378,46 cm hosszúsággal és 147,32 cm szélességgel. Később a Simca 900 ugyanazt a motort használta kisebb lökettérfogattal, 1963 és 1965 között. Az eredeti motor 944 cm³-es volt és 52 lóerős, 1962-től egészen a gyártás végéig, 1978-ig használták. Franciaországban két kifejezetten sportos változat is készült: az 1000S Coupé, amelynek formatervét a Bertone készítette, és ebből 1962-től több mint tízezer darab készült, valamint az 1200S, amelyből tizenötezer példány született.

Itt kitérünk, és a Simcával Spanyolország felé vesszük az irányt, ahová 1965 végén érkezett meg. A bevezetéskor használt jelszó: „Öt ülés fürgeséggel” nem volt túl szerencsés, mert a népi szellemesség azonnal egy lekicsinylő gúnynevet aggatott rá: „A szegény ember bifszteke”. A spanyol piacra Eduardo Barreiros autóipari vállalatának közvetítésével került, az 1000-es modellel, amely 11 évig maradt gyártásban. 1967-ben jelent meg az 1100-as, 1969-ben pedig Spanyolországban a vele rokon 1200-as.

Aranykor Spanyolországban

fémes festéssel és rádióval volt ellátva, ami akkoriban komoly mérföldkőnek számított. Ezt követte a Conti Turismo Veloce nevű, teljesítménynövelt változat, amely a vezérműtengely, a légszűrő és a kipufogó cseréjével, valamint a hengerfej, a karburátor és a hajtórudak módosításával 150 km/h-s sebességet ért el. 1966 októberében megjelent egy kereskedelmi változat, amelynek nem voltak hátsó ülései és hátsó ablakai. 1967-ben pedig érkezett a automata változat, három sebességes váltóval.

Az 1960-as évek végére a Simca azzal dicsekedett, hogy 5 különböző változatot kínál, 9 színben és 17 különböző kárpitozással. A 38 lóerős motorral rendelkező változat mellett a takarékosabb Simca 900 is jól fogyott, bár az 1970-es évek elejétől népszerűsége csökkent. Abban az időben, amikor a Barreiros Diesel Spanyolországban Chryslerré alakult át, megjelent sokak kedvence: a Simca 1000 GT. Ez a Simca 1200 1.2-es motorját kapta 61 lóerővel, némi „racing” jellegű felszereléssel. A GT változat egy évig volt a piacon, majd a 1000 Rallye GT váltotta, amely ugyanezt a motort kapta, de kettős testű karburátorral, így 74 lóerőt ért el. Franciaországban ennél is jobb volt a helyzet, mert a Rallye változat nagyobb teljesítményt kapott, mint a spanyol, közel 110 lóerőt kínálva.

Az Abarth változatok

Carlo Abarth a lökettérfogat és a kompresszió növelésével létrehozta a Simca-Abarth 1150 modellt, mivel a 944 cm³-es motor térfogata valamivel több mint 1,1 liter lett. A Simca 1000 Abarth négy preparációs változatban volt kapható:

Abarth 1150, 55 LE, maximális sebesség 151 km/h.
Abarth 1150 S, 58 LE, maximális sebesség 156 km/h, az áthelyezett hűtővel.
Abarth 1150 SS, 65 LE, maximális sebesség 160 km/h, kettős testű Solex karburátorral.
Abarth 1150 Corsa, 85 LE, maximális sebesség 170 km/h, két kettős testű Weber karburátorral.

Utolsó évek

Az utolsó években a Simca modernizálására változtatásokat hajtottak végre. Nagy, téglalap alakú fényszórókat kapott a Simca 1000 Rallye II, amely 1,2-es motort kapott két kettős testű Solex karburátorral, így 6000/perc fordulatszámon 82 LE teljesítményt ért el. Külsőre hátsó spoilert és új hátsó üléseket kapott. A Simca 1000 Rallye III új, négyszögletes fényszóró-egységgel és szoknyákkal rendelkezett. Ez a modell két kettős testű Weber karburátort kapott, amelyek 6200/perc fordulatszámon 103 LE-s, nem elhanyagolható teljesítményt biztosítottak, valamint sorozatban hátsó tárcsafékeket§60§.

1978 tavaszán leállt a Simca teljes gyártása. 1978 augusztusában pedig Chrysler, a rossz gazdasági eredmények miatt, feladta európai érdekeltségeit, így Peugeot bekebelezte a Simca márka maradékát.

Európában és néhány latin-amerikai országban készült több mint másfélmillió darab, ebből 205 429 darab a villaverdei spanyol gyárban.

Forrás: Simca1000, Autopasión18