Mini Cooper 1.5T 136 CV, teszt (Motor, teljesítmény, menetdinamika és fogyasztás)

A Mini teljesen megújult, a harmadik generációban sok újdonság található (a formatervezésben a változások kisebbek), de minden más tekintetben egy teljesen új autóról van szó, amely megtartja alapelvét: a vezetés örömét.

Az első újdonságot az új motorok jelentik, amelyek a Cooper S és Cooper SD kivételével mind háromhengeresek. A Mini One és Cooper most 102, illetve 136 CV-s, háromhengeres 1.5 Turbo hajtóművet kapott, és mi konkrétan a 136 CV-s benzines Mini Cooper-t teszteltük. Lehet egy háromhengeres szórakoztató és sportos egy autóban? Elégedetté tesz a Mini Cooper azokat, akik vezetési élményre vágynak? Erre a teszt során mindenre választ adunk.

Motor és teljesítmény

Eddig a Mini One és Cooper egy PSA eredetű 1.6-os benzinmotorral működött, amely sem teljesítményével, sem fogyasztásával nem tűnt ki. A helyzet azonban megváltozott: az új Mini Cooper egy 136 CV-s, háromhengeres 1.5 Turbo benzinmotort kapott.

Az első, amit a volánnál, indításkor észreveszünk, a hajtómű idegessége; nincs meg a négyhengeresek egyenletessége, bár a hangja jó, és úgy hangolták, hogy ne tűnjön háromhengeresnek (főleg aktív Sport módban, amikor időnként olyan morgást hallatunk, ami mosolyt csal az arcunkra).

Ez egy teljesítményorientált hajtómű, és a turbó érezhető, így élvezhetők a műszaki adatlapon szereplő 136 CV. 1500 fordulattól már érezzük, hogy a turbó ébred, és az autó húzni kezd, az igazi erő azonban 2500 fordulatnál jelentkezik, határozott és progresszív gyorsulással.

A motor és a hatfokozatú manuális váltó kombinációja tökéletes ahhoz, hogy kihozzuk belőle a maximumot. A váltókar tapintása megfelelő, rövid úttal, és egy rendszer szinkronizálja a motor fordulatszámát a fokozattól függően, így visszaváltáskor elkerülhető a jellegzetes rántás, bár a gyakorlatban furcsa, mert úgy érzed, valójában nem vált vissza. Ha azonban gyorsabban váltunk, ez a rendszer nem lép működésbe, és visszaváltáskor érezhetők a szokásos rántások.

Menetdinamika: egy kart a jóban és a rosszban

A sportos vezetést kedvelők örülhetnek az új Mini-nak, különösen, ha sportfelfüggesztéssel rendelkezik. Tesztautónkban a MINI Driving Modes (több vezetési mód közötti választás) volt, és ezzel együtt az adaptív felfüggesztés is, amely a kiválasztott módtól függően változtatja a keménységét.

Mindegy, hogy a Green (öko) módot, a Mid (közepes) módot vagy a Sport módot választjuk, bármelyikben a felfüggesztés meglehetősen kemény , és nem barátja az útegyenetlenségeknek. A Sport mód azonban olyan, hogy szinte kartként érzed magad, pontosan veszi a kanyarokat, és mindig irigylésre méltó stabilitással.

Valójában ezzel a motor- és felfüggesztéskombinációval a Mini Cooper nagyon szórakoztató autó, amellyel minden utat és kanyart élvezhetünk, súlya kevés (1160 kg), nagyon agilis, és a pontos kormányzás (a BMW-re jellemző) mindig kézben tartja az autót és örömet okoz.

Hogyan viselkedik városban? Őszintén szólva, ha Mini-t városi használatra gondolsz, jobb az adaptív felfüggesztés nélkül, mert különben sokat veszít a komfortból, még országúton is, a felfüggesztés túlzott keménysége miatt. Ugyanakkor méreteinek köszönhetően ideális a városokba.

Fogyasztás

Az új Mini Cooper sokat javult ezen a téren, és emellett teljesítményben is nyert, hiszen az előző generáció nem volt túl takarékos, és nem is volt különösebben erős. Konkrétan most autópályán 6 litert fogyaszt 100 km-enként (a szokásos útvonalunkon), ez az érték országúton akár 5,5 literre is csökkenhet.

Városban viszont a fogyasztás 100 km-enként nagyjából 8 liter, ezek mind jó értékek ehhez a hajtóműhöz, így valódi alternatívát jelent a drágább dízelmotorokkal szemben (kb. 2000 euró különbség).

A teszt harmadik részében megvizsgáljuk a külső formatervezést (mi változott a Mini-nál) és a belsőt, amely szintén újdonságokat tartalmaz, valamint a helykínálatot és a csomagtartót.

Fotók | Tesztcsapat